Van egy barátom, akinek elcserélték a tüdőszűrős papírjait és másfél hétig azt hitte, egy éve van hátra. Azt mondta, megkönnyebbült. Furcsa. Mért félünk mindnyájan a haláltól? talán mert megfejthetetlen. talán mert akármennyi aloeverás vizet iszunk, akármennyit mozgunk, szeretkezünk és nevetünk, nem úszhatjuk meg. Nem lehet senkinek elégszer fizetni, feküdni, hogy előbb vagy utóbb ne történjen meg. Egész életünkkel erre a bizonytalanságra készülünk. Azért mondjuk jó lenne tudni, hogy van-e Isten. Szeretnék hívő lenni olyannyira, hogy ne kelljen félnem a haláltól. Egyszer valaki, egy nagyon bölcs valaki, azt mondta nekem, azért csodálatos dolog a vallás, mert az emberek még most is képesek érdek nélkül hinni valamiben, (ami nem a pénz és a szex). Azt hiszem igaza van.

"Óh, mennyi minden lehettem volna, ha az a volna ott nem lett volna"

Sokat foglalkoztat a gondolat, hogy hogyan kéne élni. Talán úgy, mint aki megtudja, hogy meg fog halni. Úgy értem, nemsokára. Az ösztöneinkben -ha minimálisan is- de ott van az előretervezés, a tartalékolás iránti vágy-, így nem lehet csupán két végén meggyújtani azt az élet-gyertyát, kell azért valami állandóság és rendszer is. Én még annyi mindent szeretnék csinálni. Akarok énekelni, játszani, írni, fotózni, hegedülni, tangóharmónikázni, zongorázni, meg franciául beszélni,meg angolul (és ha már itt tartok a németet se ártana felidézni), meg utazni, stoppolni, sokat, meg szerelmes lenni (az nagyon), meg csak egyéjszakázni, meg olvasni, meg cigizni, meg nem cigizni, meg sok bort inni, meg borszakértő lenni, saját borral (azt akarom, hogy kiváltsam a férfiak elismerését egy valóban ízletes borral), meg újraismételni a gimis tananyagot, mindet,mert érdekes és elfelejtettem, meg balettozni, meg rokizni és társastáncolni, meg ékszereket készíteni, meg művtörit tanulni és tudni a házakról meg a szobrokról, ki csinálta, milyen stílusban (múlt télen Pécs szobrai könyvvel a hónom alatt zarándokoltam és forraltboroztam és fotóztam és egyedül), anyuékkal is jó lenne több időt tölteni. Szeretnék ejtőernyőzni, búvárkodni, tevegelni, "delfineken lovagolni -ahogy az IQ-fighter Balatonszépe kisasszony mondotta vala-. Szeretnék kis orrot és szeretnék nagy orrot, hosszú hajat, rövid hajat, szeretnék mindent-mindent, és egyszerre!!!!
Lesz-e vajon olyan pillanatom az életemben (lesz!), amikor elgondolkozom, mennyi minden lehettem volna és én nem jól választottam? És vajon mi lesz az, amit választok? Igazából még bármi lehetnék (najó, balettáncos nem, mert azok már az anyaméhben pliéket rúgdosnak), de akármi. És félek, hogy elrontom, hogy elrontottam már.

"Lehettem volna egy igazi sztár,
egy illanóan csábos szirén,
balettpatkány, vagy statisztalány,
vagy maga a PSOTA IRÉN.

Lehettem volna a Chiccolina,
dáma, kiért döglik a nép,
lehettem volna Mao Ce Tungné,
Sanghajban született a csip-csup-csélcsap
Csöcs a kéjnő, ma se késő,
és valóraválhat egy álomkép."

(megj: ezek közül maga a Psota Irén szeretnék leginkább lenni )

Ilyen napsütéses tavaszi délutánokon,ilyenkor érzem igazán, milyen szerencsés ember is vagyok tulajdonképpen, hogy itt lakhatok a PMFC pálya mellett . Olyan slágereket hallani ilyenkor meccs előtt a szobámban max hangerőn, mint az Icmájlájf, meg a Livinlavídalokka Ricky Martin barátunktól, de félek, van még ott, honnan ez jön, és PMFC tartogat még La Boush-t, meg Mr Presidentet esetleg Chert is.. (végül Enrique Iglesias győzött).
Hajaj, kezdődik a mérkőzés. Szlovén - magyar. Épp zeng a szlovén himnusz. Egész jó. Illetve... most veszem észre, hogy ebben a kinderszöprájz zenecsomagban még itt lapul egy kézzel festett kis ajándék is: a szemben lévő FEEK irodaépületében, a be nem húzott szalagfüggöny helyén, egy nő ... a szlovén himnuszra... KARMESTERKEDIK ÉS ÁRIÁZIK. Finom kis mozdulatokkal szökellget az ofiszában, közben be-beint valami random képzelt-kórusnak. Hm... ezt még Papagéna is megirigyelné... A jövő Rostandiját látom innen, a szobámból. Remek látvány, igazán bánom, hogy nem volt időm videóra venni (miután befutott, mint Rózsi néni Orchestra band, eladhattam volna a Blikk Online-nak a videót )

Blogkezdésem Nagy Napját(továbbiakban BNN) illik általában valami bevezető-féleséggel kezdeni: aprócska (ámde rendkívül frappáns) magamról rovat, vagy párezer karakteres indok, hogy miért kezdek el írni a szájberszpéjszbe ésatöbbi ésatöbbi. De én ilyen illetlen lány vagyok, és különbenis átlóg az egér a billentyűzeten, így rendkívül nehezen gépelek, ezért most ideképzelek egy iniciálét, mely mégis csak stílusos és kellőképp minimalista kezdete a kezdetnek.