Felismerés

Érzelmeink kusza ingerhálózatának makrovilága valamennyi, személyünket csak felületesen súroló emberre egyaránt kiterjed. Rendezett szálak viszont csak a számunkra különbözõ egyének csomópontjaiba vezetnek. Minél rövidebb ez az út, érzelmeink annál erõteljesebben vetkõznek ki önmagukból. Ha a távolság nullára redukálódik, saját lényünket találtuk meg egy másik testben, melynek anyaghalmazában érzelmeink meztelenné válnak. Csupasz ingerérzéseinkkel együtt az önmagunkban rejlõ kicsinyesség is ezekben a kapcsolatokban teljesedik ki. Mihelyt ösztönlényünkkel elõször szembenézünk, undorodva taszítjuk el magunkat valódi önmagunktól s válunk tudat alatt kicsorbult jellemû, csonka félemberré.