Kedd.
Bár okosabb nőnek tartom magam annál, hogy férjhez menjek, de ha egyszer mégis megtörténne, immáron biztos, hogy nem a főzéstudományomba szerelmesedne bele az illető. (Bár teát főzni akár még tudok is, de a kancsó sípolása nem hinném, hogy felérne egy csábító Szirén hangjával).
Szóval itt ülök, üldögélek, komótosan a kis gépem előtt, amikor bevillan egy furcsa kép. a vasárnapi ebédem. Pipifasírt, valami amorf mexikói saláta (fúderossz és teszkós és akciós) és.... mintha...
és akkor itt képzeljük magunk elé a Reszkessetek betörők azon jelenetét, amikor az Anya (nevezetesen Kate -mert tudom ám a nevét is) hosszasan néz maga elé és gondolkodik, hogy mit hagyott otthon, majd felordít: KEVIN!!! Hát ugyanígy kiáltottam fel: A BROKKOLI!
Ugyanis az ebédemhez brokkoli is dukált, amit a tűzön felejtettem. Illetve a tűzön felejtettem, vasárnap. Kirohantam, félre volt téve az Elfekvő Edényosztály részlegre, az állagából ítélve pedig valaki rendes volt és viszonylag még korán levehette a tűzről. Úgy talán hétfőn.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése